2019 február elején, hidegben, ködös reggelen, valahogy mégis csak megvan az ember igénye a mozgásra. Nem kuckózhatunk be egész télen, néha kell a friss levegő is, illetve egy kiadós séta, túra. Így történt ez most is, így a fényképezőgépet felkapva nekivágtam a Velencei tó környékének.
Fehérváron járva ez tűnt logikusnak, hisz közel is van, szeretem is a Velencei tavat.
Első nekifutásra a Pákózdi Ingókövek-et néztem meg. Ne számítson senki Stonehenge jellegű hatásra, de egy jó túra közepén nem rossz látványosság. Kicsit szerencsésebb időben a Velencei tó is látható, illetve a környék is jól áttekinthető. Nem nehéz a terep, így a kevésbé túrához szokottak is könnyen teljesíthetik a körülbelül 2 órás sétát (oda-vissza kb. 2 óra).
Ezután viszont érdemes mindenképp lemenni a partra. Főleg ebben az évszakban, mert nincs a parton tömeg, viszont ugyanúgy találni nyitva büfét, ahol egy jó kávé mellett igazán finom lángost is lehet enni. ?
Utána pedig érdemes egy jó nagyot sétálni, találni olyan témákat, amelyet érdemes lefényképezni. (Ugyanezeket nyáron nagy valószínűséggel nem fényképezem le, mert unalmas, tucat, mindennapos lenne, de így a tél közepében kicsit másképp látja az ember ? )
A túra másik nagy célja a Lee szűrők kipróbálása volt. Bár ez csak korlátozottan jött össze, mert a Big Stoppert nem tudtam elővenni (mármint nem fizikaliga nem, hanem olyan jellegű téma hiányában nem, amely megkívánta volna) az átmenetes szűrőket ki tudtam próbálni, s döbbenetesen jól “működnek”. Persze szokni kell őket, meg kicsit rájuk kell érezni (legalábbis nekem), de látványos eredményt produkálnak a képen, szerintem minőség romlás nélkül.
A befagyott Velencei tó jeges felülete kicsit másképp csillog vissza, főleg verőfényes napsütésben, mint amihez sima vízfelületen hozzászokott az ember, s ezen a Bigstopper sem tudott volna segíteni. Annyi bizonyos, hogy a képeket érdemes megismételni nem befagyott vízfelület mellett is, mikor szépen selymesen el lehet mosni a hullámokat…