Utóbbi 1-2 évben többször jártam Szolnok-on, s a város egyik érdekessége (vagy talán számomra majdhogynem az egyetlen érdekessége) a szolnoki Tiszavirág híd. (Itt kérek elnézést az összes ismerős és nem ismerős szolnoki lakostól. Nem leszólni akarom városukat, csak épp számomra fényképészeti szempontból nem nyújt túl sok izgalmat…) Persze, biztos, ha kicsit beleásnám magam, akkor millió érdekes helyszín előkerülne, esetleg régi épületek, elfelejtett helyek. Maga a Reptár sem egy elhanyagolható helyszín, de az egyszerű turista szemével, első nekifutásra nem sok izgalmat tartogat. Ha úgy nézzük, a hiba lehet, bennem van, mivel nem túl sok épület tud lekötni fotós szemmel, s nem is csak az épület, hanem a környezete sem árt, ha rendben van. Ugyanakkor van egy gyengém, azok pedig a szép hidak, főleg este, hosszú záridő-vel fényképezve.
Tiszavirág Híd
A Tiszavirág hidat évekkel ezelőtt láttam először, éjszaka, kivilágítva és nagyon szép volt, tavaly egy – két alkalommal próbáltam is lefényképezni, nem sok sikerrel… Részben én sem voltam túl türelmes, másrészt maga a híd sem egy olyan környezetbe lett építve, hogy ott adja magát a téma…
Vagyis le tudom fényképezni, csak nem üt. Ennek egyik oka, hogy maga a Tisza part sem túl izgalmas. Két oldalt ártér, bokrokkal, fákkal, stégekkel, mindenféle póznával és oszloppal, de nem túl sok épülettel, főleg nem izgalmas épülettel. Mindez sík terepen… Szóval nem könnyű, de ez ne adjon okot csalódásra. Meg kell találni a tökéletes időpontot!
Egyik tavalyi kísérletem. Hatalmas szél, viharfelhők. Csepergő eső. Az ég adott egy erőteljes drámai hatást a képnek, s igazából ő is érvényesül jobban, nem a híd…
Valahogy a megfelelő nézőpontot sem találtam. a kép készültekor elég szeles idő volt, ahogy ezt fent említettem is, így a 10 fényértékes ND szűrővel készült hosszú záridős kép a felhőkre ugyan nagyon jó hatással volt, a bokrok elmosottsága a jobb alsó sarokban inkább zavaró számomra.
Tiszavirág híd, amit érdemes tudni:
A Szolnok-iTiszavirág híd építését 2009-ben kezdték meg. Az alapkő letétel (a Szolnoki Hídverés napja 2009 augusztus 9-én volt). Az eredetileg tervezett 2010 szeptember 1-ei átadás többször is megcsúszott a zord időjárásnak (hideg tél, árvíz, stb.) köszönhetően. Végül a hidat 2011 január 21-én, 151 nap késéssel adták át.
A Tiszavirág híd egy biciklisávval ellátott gyaloghíd, melyet már a tervezés fázisában is az volt már a cél, hogy a megépülésre kerülő híd Szolnok jelképévé is válhasson, köszönhetően egyedi hídszerkezetének és megjelenésének.
A híd teljes súlya 380 tonna, teljes hossza pedig 445 méter.
Magáról az építéséről és a Tiszavirág híd-ról további érdekességeket, képeket itt találtok.
Egy januári este a Szolnok-i Tiszavirág híd-on:
A hétvégén megint Szolnok volt az úticél, s nem hagyott nyugodni a Tiszavirág Híd… Kicsit több szerencsém is volt, mert maga a naplemente is gyönyörű színekben pompázott, elég hideg volt és jeges, csípős szél fújt, de a levegő tiszta volt. Nem sokan voltak úton, végkép nem a hídon, s ez sokat segített a hosszú záridős fényképezés során, illetve abban is, hogy nem kellett várnom míg kiürül a Tiszavirág Híd. Szóval én sem fagytam meg.
Ahogy a fenti kép is mutatja, nem igazán látványos jelen esetben a Tisza parti naplemente, de az égbolt megérdemelt egy-két képet. S, ha már üres a híd, azt mindenképp ki akartam használni és azt hiszem, jól tettem:
S szerintem a kép, amiért megérte lefagyasztanom az orrom is felkerült a memória kártyára:
Hozzá kell tennem, szerencsém volt, hisz nem csak a naplemente segített, hanem a szélben tovasuhanó felhők is, amelyeknek köszönhetően a kép felső harmada sem lett üres és unalmas. A hosszú záridős fényképezés sokszor kicsit olyan eredményt ad, mintha nem is egy kép lenne, vagy mintha utólag lett volna az égbolt „photoshoppolva”, de ez a kép bizony így készült el.
Hosszú záridős fényképezés:
A hosszú záridős fényképezésről túl sokat nem fogok most elmélkedni, erre érdemes egy külön posztot szánnom idővel. A jelenlegi kép esetében a hosszú záridő nagyon is jót tett a Szolnok-i Tiszavirág híd-nak. Maga a kép kevésbé lenne szerintem izgalmas, ha a felhők statikusan és élesen rajzolódnának ki az égbolton, így viszont mindenképp adnak a képnek egy kis dinamikát.
Naplemente során hosszú záridős képet készíteni nem akkora furfang. Az ember szűkre veszi a reteszt, így nő a záridő és máris elértük a hosszú záridős fényképezés alapjait. A gond ezzel ott kezdődik, hogy ebben az esetben objektívünket pont nem az optimális körülményei között használjuk. Egy Canon EF 70-200 F4L IS USM esetében a legélesebb képet F7,1-F11között érjük el a széleken is. Ha a reteszértéket feltornázzuk F32-re azaz a max-ra, akkor az bizony a képminőség rovására megy (már F22-nél is érzékelhető a széleken, sarkokban az elmosás). Szóval ebben az esetben érdemes egy ND (Neutral-Density Filter) szűrőt használni, azaz egy szürke szűrőt, amely nemes egyszerűséggel korlátozza az érzékelőre jutó fény mennyiségét.
Ennek köszönhetően egy Big Stopper esetében (Lee Filter Big Stopper) 10 fényértéket „nyerünk” (vagyis veszítünk). Arról természetesen ne feledkezzünk meg, hogy a hosszú záridős fényképezés során a gépet mozdulatlanul, kézből nem fogjuk tudni kitartani, szóval mindenképp használjunk állványt.
Update:
S lassan egy év telt el, hogy a fenti képet elkészítettem Szolnokon a Tiszavirág híd-ról… Időközben a képet neveztem a Magyarország 365 fotós pályázaton, ahol közönség szavazásig jutott, illetve a 2020 első félévében megjelenő pályázati hivatalos albumban is szerepelni fog…