Az OKJ-s korszak vége. Mit adott, mik voltak a hibái?

Valamikor 2019 év végén, 2020 év elején tudatosult mindenkiben, hogy az OKJ-s oktatás megszűnik, vagyis pontosabban átalakul és helyette valami más jön, amiről akkoriban még semmi pontosabbat nem tudtak. Voltak szakmák, amelyek elvégzéséhez a törvény előírta a képesítés meglétét. Ide tartozott a fényképezés is. Szóval, mikor olvastam, hogy az OKJ-s képzési forma, mint olyan változik, gyorsan beiratkoztam egy OKJ-s „Fotógráfus és fotótermék-kereskedő” tanfolyamra. Ha már szeretek fényképezni, legalább legyen egy végzettségem, hisz ki tudja mit hoz a jövő, mikor szeretném ezt üzletszerűen végezni, pénzt keresni a hobbiból, s ne akkor kelljen kapkodni…

Miért kell (OKJ-s vagy most már államilag elismert tanúsítványt nyújtó szakmai képzés) végzettség, hogy fényképezésből pénzt kereshess?

A válasz elsőre igen egyszerű. Mert rendeletben előírják. De ennél azért összetettebb a kérdés. Valamikor, amikor kitalálták, hogy bizonyos tevékenységi körhöz kötelezően szakképesítés is kell, hogy tartozzon, a szándék jó volt. Itt most szigorúan magán vélemény következik!
Szóval, én személy szerint egyetértek azzal, hogy valamilyen követelményhez kössük bizonyos szakmák elvégzését! Ennek legfőbb oka, hogy azért megfigyelhető volt, s szerintem nagyrészt ez most sem változott, hogy a fényképészet esetében bárki, akinek épp kezébe akadt egy fényképezőgép és jobb esetben még értékelhető képeket is készített, már fényképészként tekintett magára. Ha valakinek van tehetsége és szeme hozzá, ez ellen nincs is kifogásom, hisz nem a papírtól leszel jó a szakmádban. Ugyanakkor azzal is egyet kell értenem, hogy ha ezt már hivatásosan akarod űzni, akkor bizony legalább valamennyi alaptudással kell(ene) rendelkezned. S ebbe az alaptudásba bele kell tartoznia egy alap gazdasági képzettségnek, legalább a jogi alapfogalmak ismeretének és ne felejtsük ki a technikai ismereteket sem. Nem elég, ha a saját gépedet, vakudat tudod kezelni, értened is kell, mit miért teszel, mert csak így tudod azt a képet elkészíteni, amit megrendelő kér tőled.
S igen, rengeteg tudást össze lehet szedni az interneten is, YouTube-os videókból, vagy épp on-line oktatásokból, de mivel senki nem követelheti és ellenőrizheti, hogy te autodidakta módon képzed magad, nem marad más, mint ezt az egészet egy ellenőrzött képzés medrébe terelni. S ennek a célja igazából az kellene, hogy legyen, hogy a végzettséggel rendelkezők legalább egy közös alapszintet elérjenek.

Nézzük a megrendelő szempontjából!

Ha én szeretnék valakivel csináltatni egy jó reklámfotót, vagy épp családi portrét, s ez nincs szakképesítéshez kötve, akkor bizony a most is hatalmas választék fényképészekből, még nagyobb lenne. S a minőség, amelyik most is elég tág skálán mozog, még inkább lenne zsákba macska.
S ebből mint megrendelő válasszam ki, ki az aki tényleg olyan munkát fog kiadni a kezéből, ami nem lesz csalódás… Persze, mondhatjuk azt is, hogy nézd meg a portfólióját, mielőtt megbízod, s még sorolhatnám, de ez sem mindig megoldás s ez sem garancia, hisz jól tudjuk, a jó marketing nem minden…

Nézzük a többi fényképész szemszögéből!

Ha nem lenne végzettséghez kötve és tényleg bárki aki épp kedvet érez hozzá, eladhatja magát mint szolgáltatót, annak az eredménye a teljes szakma felhígulásához vezetne. Ez sajnos most, az OKJ-s végzéshez kötöttséggel sem elkerülhető teljesen, hisz amíg sokan megélhetésükért küzdenek és leverik az árakat, addig a minőség helyett sok esetben a mennyiségre mennek. De ez lehetne még rosszabb is… S akkor nem is beszéltünk még arról, hogy a minimális üzleti, kereskedelmi képzettség hiányában születnek olyan árazások, amely rövid időn belül tönkre teszik a piacot. Ami pedig annak a következménye, hogy bizony lehet hallani olyan pletykákat, amelyek alapján nem mindenhol vették komolyan a vizsgakövetelményeket…

Erről tényleg napokat lehetne vitatkozni, de nem érdemes. Az elképzelés viszont nem volt rossz, a megvalósítása már más kérdés.

Milyen elméleti tudást adtak át az OKJ-s képzés során?

A teljes „tantárgy listán” nem fogok most végig menni, de azért pár témát kiemelnék.
A kereskedelmi- és jogi ismeretek szerintem, bármennyire nem szeretik sokan, két olyan témakör, amit meg kell tanulni, amit meg kell tanítani és amely ismereteket meg kell követelni a vizsga során. Ennek legfőbb oka, hogy aki végül fényképész végzettséggel akar is valamit kezdeni az életben, az nagy valószínűséggel vállalkozni fog. S ehhez a fenti alapismeretek elengedhetetlenek. Nem, nem leszel könyvelő, s nem leszel közgazdász sem, de legalább halvány fogalmad lesz arról, mire is kell gondolnod a vállalkozásod elindítása vagy épp életben tartása során.

Ami számomra mindenképp kakukktojás volt, mert nem szerettem, azok a művészettörténeti tematikák. Értem én, hogy kell, illik rendelkezni egy alap lexikális tudással is, de ez tőlem nagyon messze állt. Főleg a modernebb kor izmusai (kubizmus, dadaizmus, futurizmus és társai) kergettek az őrületbe.

Ami viszont a szakmai (technikai) elméleti órákat illeti, azok jók voltak, ott a tananyag is nagyon jó volt, s bár a kevésbé technikai beállítottságú emberek számára az analóg gépek működése, a filmelőhívás elmélete, a különböző fényforrások működési elve és még sorolhatnám, lehet, hogy ugyan akkora kínzás, mint számomra a művészettörténelem. Mindkét esetben nagyon sok függ a tanártól, annak előadási módjától, hogy mennyire tudja jól elmagyarázni és élvezetessé tenni. Azt hiszem nekünk ebben elég nagy szerencsénk volt.

Gyakorlati foglalkozások

Azt hiszem, ez az a rész, amit mindenki a legjobban élvez és vár általában. Elsőre kicsit fura, ha valaki nem fényképezett még stúdióban, s rengeteg újdonsággal találkozik. A stúdióban jártasabbak számára pedig pont azért hasznosak ezek az órák, már ha komolyan veszed és szerencsésen jó oktatóval is párosul ez, mert a saját magad által elsajátított tudásodban vagy megerősítenek, vagy épp rájössz, hogy tudsz hatékonyabban, jobban dolgozni, kijavítva pár rossz megrögződést vagy hibát. Lehet, hogy bizonyos esetekben unalmasnak is tűnnek ezek az órák, mivel van mögötted már rengeteg gyakorlat és több száz munkaóra, de én például itt fényképeztem először klasszikus portrét, ami ugye vizsgakövetelmény, s bár a jövőben kicsi az esélye, hogy fogsz klasszikus portrét fényképezni, mégis hasznos alapokat ad. Mindemellett tényleg ki kell emelni, hogy a megfelelő tanárral olyan portré, modell vagy épp tárgyfotók elkészítésére is van lehetőség, amelyet alapértelmezetten nem biztos, hogy eszedbe jut, megpróbálsz…

Természetesen a stúdiós foglalkozások mellett fontosak külsős foglalkozások is. Nem egy alkalommal voltam Budapest különböző helyszínein már előtte és lőttem képeket, így talán nem ezek voltak a leghasznosabb órák, ugyanakkor nagyon élveztem, hogy olyan helyekre jutottunk be, ahova egyedül (s leginkább a tavalyi év lezárásai során) nehezen, vagy egyáltalán nem lett volna lehetőségem. A gyakorlati órák legnagyobb haszna számomra inkább a képértékelés része volt, ahol tényleges visszajelzést kapsz képeidről, megmutatják hibáidat és elmondják, hogy lehetett volna, hogy lehetne jobban elkészíteni az adott képet. Maga az értékelés bár sok esetben szubjektív is tud lenni, de a technikai hibákról, illetve arról, hogy a kép átadja e azt az üzenetet, amit közvetíteni szeretnénk, itt kapsz visszajelzést.

Az OKJ-s vizsga

Talán ez az a pont, amivel a legkevésbé értettem egyet. Itt a klasszikus (s ez nem az oktatási intézmény hibája, hanem a felállított követelmény rendszeré) lexikális tudás számonkérése az, amit nem tudok hova tenni…

Nem attól leszel jó a szakmádban, hogy fel tudod e sorolni az egyéni vagy a társas vállalkozási formákat, azok alapítási feltételeit. Bár mint előbb írtam már, egy alap kereskedelmi, vállalkozási és jogi alapismeretre mindenképp szükség van!
Attól viszont szerintem biztosan nem leszel jobb fényképész, hogy a Romantika jellemzőit és híres épületeit el tudod mondani, vagy épp megtanulsz rengeteg nevet és a művészeket az adott korhoz tudod társítani. Ezen a mai napig, bő egy hónappal a vizsga után, is fel tudom magam húzni… S bevallom, hiába tanultam rá rengeteget, bár valamennyi megmaradt, de a legtöbbet el is felejtettem már.

A vizsga gyakorlati részével viszont nem volt gondom. Teljesen korrekt elvárás, hogy bemenj a stúdióba, kihúzz egy klasszikus portré típust, azt lefényképezd, leretusáld. Hisz a későbbiekben is ez a rész hasonlít legjobban a munkádhoz. Ahogy az a része is teljesen élvezhető volt számomra, amikor mondjuk egy vakut kell eladnod a vizsgáztatónak, hisz ha már használod, nem árt, ha tudod is a működési elvét, felhasználási módját… S erről beszélni is tudsz.
A kedvenc részem talán a portfólió bemutatása volt, hisz ebben volt mindenképp a legtöbb munka. S bár én még az utolsó pillanatban is véltem benne felfedezni hibákat, összességében elégedett voltam a leadott anyaggal.

Red Bull, OKJ, Portfólió, vizsgaremek, áfonya, kókusz

Mi következik az OKJ-s korszak után?

Bár tapasztalatom az új oktatási renddel nincs, s nem is fogok elmenni még egy ilyen jellegű tanfolyamra, a leírás szerint van pár apróság ami bekerült / változott:

Az új képzés neve, ha minden igaz: Művészeti és médiafotográfus tanfolyam – legalább jobban hangzik. Legalábbis, ha most fényképész végzettségű tanfolyamot keresünk, akkor csak a fentit találjuk meg jelenleg az oktatási intézmények honlapjain.

Új modulként bekerült a „tervezés és technológia” – bármit is takarjon. A leírás szerint az alábbi két területet vesézi ki, s ha ezt komolyan veszik, ez mindenképp egy plusz:

  • A tervezési és az alkotói feladat meghatározásának módjai, menete
  • A tervek és tervdokumentációk anyagainak elkészítési módjai, összeállításának manuális és digitális formái

Ugyancsak ki lett emelve új modulként a „Szakmai kommunikáció”, az alábbi tartalommal:

  • A prezentáció formai követelményei, a kép-szöveg arány helyes megválasztásának szerepe, hatása
  • A prezentáció létrehozására alkalmas számítógépes programok használata
  • A prezentáció írásbeli és verbális előadásmódjának szabályai

S talán ami számomra a legnagyobb talány, az a művészetelmélet és ábrázolás modulon belül az alábbi pont:

  • A képi, plasztikai gondolkodás, Megfigyelés vagy minta után szabadkézi rajz ,kreatív színhasználat és ábrázolási készség felhasználása a szakmai kivitelezési feladatok során

Ami viszont nem világos, hogy emellett lesznek e más olyan tanfolyamok, amelyek államilag elismert végzettséget adnak a fényképezés területén, mivel a fentiek azt sugallják, hogy a fényképészetet, mint szakmát valamilyen szinten a művészeti ágak felé tolták el (mondjuk jogosan, hisz egy művészeti ág) az eddigi kereskedelmi és szolgáltatói oldalról.

Hogy ez a jövő fényképészeire nézve mit jelent, nem tudom, de reménykedem benne, hogy ezáltal kicsit jobb szűrő kerül a szakmára, s tényleg olyan fényképészek kerülnek ki a „piacra” akikben nem csak vállalkozási kedv van, hanem egyrészt művészi véna is, másrészt pedig igényesség a saját munkájuk iránt, ami magával hozza, hogy nem teszik tönkre a szakmát lehetetlen és fenntarthatatlan árazásokkal… Kíváncsi leszek…

Tetszett a cikk? Oszd meg, hogy máshoz is eljuthasson!

Legfrissebb blog cikkeink: